Fysher blogja

Megnyitotta: Fysher
Elindult: 2006. Jun. 1, 20:30
Publikus: igen
Lisszabon
[by Fysher] - permalink
2007. Apr. 10, 10:36
Lisszabon
Az utolsó este
Most, az utolsó lisszaboni éjszakán nekiálltam megírni azt, amihez semmi kedvem nem lesz (lenne) máskor. Pár szót arról, hogy milyen is volt ez az út, miket tapasztaltam, és egyáltalán, milyen a város. Ez az a változat, amit nem lehet a hivatalos utijelentésbe leírni.
Megérkezés
A megérkezéssel roppant kevés gondunk volt (gondunk, mert ketten utaztunk ide a cégtől). Igaz hogy hervasztóan korán kellett kelni, mert már déltől hivatalosak voltunk egy előadásra, illetve mint később kiderült egytől egy ebédre. Viszont negyed kettőkor még a reptéren vártuk, hogy a csomagjaink végre előkerüljenek (a repülőgép enyhe késéssel indul, és egyébkén se tapasztaltunk kapkodást sem a portugál sem az olasz reptéri személyzet részéről.
Sajnos(?) a szállodánk nem a többiekével egyező volt, és nem is egy ahhoz közeli, hanem inkább egy igen távoli helyen sikerült a szállásunkat lefoglalni. Utólag meggondolva ez végül is jelentéktelen dolog, ám kétségkívül így szerencsésebb volt, legalább egy szempontból.
A megérkezés után át is mentünk a többiek szállodájába ahol már javában tartott az általános ismertetése a rendszernek, aminek kitanulására végül is jöttünk.
Az ismertetők után a nap véget is ért. Visszatértünk a szállodába, majd rövid sétát tettünk egy jó étterem felfedezésének reményében.
Találtunk is egyet, ami gyakorlatlan szemünknek reményteljesnek tűnt. Itt ért az egész út talán legborzasztóbb és talán legkellemesebb gasztronómiai élménye.
Csapásként értékeltük a hagymalevest, ami egy roppant mód kellemetlen aromájú forró víz, vaj, darabolt fokhagyma és betegesen ázott kenyérdarabkák keverékéből álló, egy tojással bátorított, de amúgy eléggé bizonytalanul kinéző ételnek bizonyult. Rengeteg sóval sikerült némi ízt csempészni a sírnivalóan kellemetlen aroma mellé, de ezzel együtt sem vált fogyaszthatóvá a leves.
A bort a vacsorához úgy választottuk, hogy megmondtuk a pincérnek, hogy jó legyen.
Jó volt. Talán a legjobb bor, amit az ittartózkodás alatt ittunk – és nem ittunk keveset –, legalábbis a vörösborokat tekintve. Fehér borból számos olyat ittunk, ami finom volt – portóit is, természetesen – de egyik sem volt olyan meggyőzően, lehengerlően ivásra csábító ital.
A második nap
A második nap protokolláris eseményekkel telt,amikből alapvetően ki akartam maradni, de gyaníthatóan túl sokan voltak ezzel így, ezért mindenkit meghívtak erre. Sajnos kissé kilógtam a sorból a mindennapi ruházatommal. Egyébként annyi eredménye mindenképp megvolt a napnak, hogy életemben először – és gyanítom, hogy utoljára is – rendőrmotorosok vezették kicsiny konvojunkat a városon át, nem különösebben törődve a jelzőlámpákkal vagy azzal, hogy az út éppen kanyarodik-e a kívánt irányba – egyszerűen megállítva a forgalmat – egészen a végcélunkhoz.
Az ünnepélyes részeken és egy állófogadáson – ahol is életemben először ettem finom halas tésztát – átesve a portugálok elvittek minket egy városnézésre, ami az első komolyabb tapasztalatokat adta a helyiek gondolkodásával és mentalitásával kapcsolatban.
Némiképp bizonytalanul viselkedtünk ugyanis, amikor egy ismeretlen helyen megállva megkérdeztük a házigazdáinkat, hogy ugyan itt merre is menjünk. Azok erre válaszképp nagyjából három, de inkább négy irányba mutattak, egyetlen dolgot meghatározva, mégpedig, hogy 20 percen belük érjünk vissza.
A helyről, ahol megálltunk talán ennyit elég is leírni.
A második megálló már egyórásra sikerült, bár épp a legnevezetesebb látnivalót renoválták. Mivel mi ezt nem nagyon fedeztük fel a feliratok között és beóvakodtunk a területre határozottan kihajtottak a falak közül (noha megállapítottuk, hogy rettenetesen sok látnivaló amúgy sem lehet ott.
Ezek után továbbutaztattak minket az óceán partján, ami amúgy kétségkívül igen megkapó látványt nyújtott, különösen az én számomra, mivel az alföldi tanyák környékén ritkán található a kacsaúsztatónál nagyobb vízfelület.
Alighanem fő nevezetességnek szánták Casciát, ami nagyjából megfelel a budai várnegyednek. Alighanem éppolyan sűrűn vannak az árusok, csak itt nem tűntek annyira tolakodónak. A sok sétától eléggé elfáradtunk, ezért este csak egy étteremig sétáltunk el, amely éttermet a recepción tudakoltuk meg.
Itt megpróbálkoztam halétel rendelésével, és kellemesen csalódtam, hogy lám, milyen ehető kajákat is lehet csinálni. Ebben az étteremben igen finom portói bort ittunk, és itt találkoztam először a fehér portugál borokkal.
A többi nap
A következő két nap jobbára a tanfolyammal telt. Az egyik este a magyar kolóniával (heten voltunk) elmentünk az óvárosi részt megnézni. Kiderült, hogy a város érdekesebb, hangulatosabb, atmoszférával, hangulattal és bájjal rendelkező része ez, a többi viszont – talán viszonylagosan fiatal korának tekinthetően – mellőzi ezeket a jegyeket.
A következő, csütörtöki este egy nagy, közös vacsorával és ennek az írásnak az elkészítésével telt.
A lányok
Gyanítom, hogy sokan kíváncsiak erre a részre, ám annak ellenére, hogy jelentős figyeltem a portugál emberek megismerésének, a helyi lányokról sajnálatosan keveset tudok mondani.
Ami leginkább feltűnt, hogy a városban mindenfelé csapatostul járnak a tizenéves fiatalok (jobbára a lánykák), egészen késő este is – a szállodában lakó, általam cserkészcsapatnak kinevezett csoport például ma este 11-kor érkezett meg – és nem nagyon tűnt fel a huszonéves korosztály jelenléte.
Lehet, hogy ők egyetemi területen múlatják napjaikat, mindenesetre a városban szétszórva alig lelhetett látni őket – legalábbis ha a kislányok számához mérjük őket.
Az ételek
Halételt bárhol lehet kapni. Az éttermek kirakata jobbára egy üvegfalú hűtő vagy akvárium, ahol szemügyre vehetjük az elfogyasztásra kerülő hal- és húsételeket.
Hal- vagy tengeri ételt bárhol ehetünk, illetve mindenhol igen ritka kivétellel adnak egyéb, marha- illetve csirkehúsból készült ételeket.
Levest semmiképp sem érdemes kérni, számos csalódást és elszomorító pillanatot spórolhatunk meg.
Erről talán nem is érdemes mást írni, hogy meg kell kóstolni mindent. Biztosan lesznek kellemes és kevésbé kellemes meglepetéseink, de alapvetően nagyot tévedni nem lehet – mondom ezt én, aki kifejezetten gyűlöltem a tenger gyümölcse és egyéb, halétekre utaló elnevezéseket az étlapokon.
A borok
Kétféle bor ittunk. Igen jót és jót. Olcsót venni itt sem érdemes, hacsak nincsenek tuti tippjeink, vagy meglehetős tapasztalataink – akinek ez utóbbiak megvannak viszont aligha ezt az írást olvassa.
A közlekedés
A közeledés jó. Legalábbis a metrójuk nem rosszabb mintha a pesti kétszer olyan jó lenne. Illetve élénk a taxiforgalom, és szerintem megéri az a 5-10 euró amibe egy út valószínűleg kerül. Vagy nem, ez függ a szállodától és az uticéljainktól.
Fontos, hogy a nagyobb csomagokért külön kell fizetni (1.50 2.50 vagy valami ilyesmi – tehát azért nem dupla – árat. Egyszer tapasztalatuk, hogy a taxis bácsi nem éppen a legrövidebb úton vitt minket a szállodához, de én úgy vélem, hogy mivel amúgy se tudta, hogy merre kell menni, egyszerűen csak találgatott, hogy merre is kell lennie az egyébként igen pici utcának.
Az emberek
Az emberek nem rohannak, nem idegeskednek. Normálisak, nem idegeskednek, és a foci igen fontos nekik. Sajnos nem turistaúton voltam itt, ezért nem tudok többet elmondani.
A város
A város egy része a 98-as expóra készült szállodákból és egyéb épületekből áll. Van ezen kívül egy újabb része (pestieknek: cca. olyan mint kőbánya) és egy óvárosi, ami kb. mint a budai várnegyed.
Tisztának tűnik, szellős, nem zsúfolt. A házak homlokzata változatos mintájú, festett csempével van kirakva. Nem fedeztem fel két egyformát, ami az én memóriámmal egyáltalán nem megdöbbentő dolog, ám mindenesetre jelzi a csempék változatosságát.
Egyebek
A tévében épp Dr. House megy és igen álmos vagyok, úgyhogy egyelőre ennyi.

Hozzászólások


Teatali levlista:
[by Fysher] - permalink
2006. Nov. 24, 15:26
Új levlistát indítottunk, elsősorban a teatalik megvitatására, illetve azért, hogy aki nincs folyamatosan a csatin, az is értesüljön a fejleményekről. Ha fel akarsz iratkozni a listára, akkor ide kattints!

Hozzászólások


TesztElek
[by Fysher] - permalink
2006. Jun. 1, 20:30
Ékezet:
ÁRVÍZTŰRŐÜVEGFÚRÓGÉP
árvítűrőüvegfúrógép

Hozzászólások