TM blogja
Emlékek
Írta: TM (2007. Nov. 22, 10:11)
Vissza a teljes blogra
Talán a családi érintettség, talán az alig látens autóbuzéria, talán az eredetiség és nonkonformitás iránti rajongásom, talán mindhárom, de sosem tudom kimondani az Ikarus nevet kellemes, melengető belső érzések kavarodása nélkül. Az is külön érdekes, hogy milyen dolgok, képek jutnak eszembe, ha az Ikarusra gondolok. A régi 250-esek jellegzetes illata gyermekkorom fehérvári zimankós teleiben, a sebességváltó misztikus BRIIIAN felirata a műszerfalakon, a sosem szűnő rajongás a régi harmonikaajtók mechanizmusa iránt, a légrugós futómű csodálata, vagy éppen az épület, amiben A. dolgozott, a rengeteg különleges számítástechnikai eszközzel, a szobányi Videoton gépek a nagy gépteremben, az űrtechnikát idéző Videoton terminálok, később a Motorola procis szerverek, a 8"-os floppyt használó Mostek gép, az első találkozásom 3.5"-es floppyval a sok 5.25"-ös után. Az élmények a Tallgrass streamer kazettákkal, az első XT, igazi régi IBM-féle CGA monitor a maga jópofa designjával. Meg aztán maguk a járművek, a régi, különc tolócsuklósok (ma meg már ők uralják az utakat), az EAG remekbe szabott buszai, különösképp az E99-DD, a 400-as városi buszok mai napig frissnek tűnő formái.
Az Ikarus valami olyan volt, amiben mi, magyarok, igazán úttörők, élenjárók és trendek előtt haladók voltunk. És sikeresek, itthonról, világszerte. Az Ikarus aztán valami olyan lett, amiben mi magyarok igazán jók vagyunk: a cég privatizáltatott, elébb egy magyar menedzsment korántsem Széles piaci célokkal szúrta hátba a vállalatot, aztán pedig a későbbi francia-spanyol tulajdonosi kör taposta végleg sárba. A versenyképes konkurenciának el kellett pusztulni: kellett a hely a Volvóknak, a Karosáknak, Irizaroknak a K-K-Eur és Orosz piacokon. Nehezen formába-szavakba-érzésekbe önthető dolog markolja a lelkemet, ha erre gondolok. Meg persze azokra, akik mindezen tőkekoncántraló rothasztó folyamatok emberi áldozatai lettek. Talán hülye szentimentalizmus, de végül mégiscsak nomen est omen alapon alakult a sors? Túl közel repültek az igazi nemzetközi siker napjához? Bárhogyis, nagyon úgy fest, hogy az Ikarusok száma már csak fogyni fog. Szerencsés vagyok ugyanakkor, hogy még láthattam működni a vállalatot sikerei tetején, testközelből
IK284 - Alacsonypadlós (760mm) tolócsuklós, 1984-ből.
IK293 - Duplacsuklós óriás: 23m, 229 utas, 1988
A nagyszerű Ikarus-EAG E99-DD
Ikarus-EAG E13 midibusz, micsoda formaterv!
IK55, a hatvanas évekből, a design valódi magasiskolája. Fehérváron gyártották.
És végül egy rövid idézet A-tól, aki még tapasztalhatta az 55-öst:
"Az 55/66-os típusok tényleg nagyszerűek voltak. 1959-63 között, amikor Pusztakovácsiból Marcaliba jártam be, alig vártuk, hogy néha-néha beugrásként egy IK 55-ös jöjjön a szokásos busz helyett. Gyönyörű volt, meg nagyon kényelmes. Lágy rugózása teljesen elfedte a rossz minőségű makadámút egyenetlenségeit. Nagyon régen volt..." |
Hozzászólások
Nincs még hozzászólás.
|
