TM blogja
|
Megnyitotta: |
TM |
Elindult: |
2005. Jul. 19, 23:43 |
Publikus: |
igen |
|
Eltelt majdnem 8 év... :O |
Hozzászólások
Pont egy éve írtam ide legutóbb. Pont ugyanezért.
Szia nyár. |
Hozzászólások
Hozzászólások
Két kamera beszélget:
- Képzeld, jelentkezett az egyetem!
- Nahát, és?
- Felvettem. |
Hozzászólások
Semmi bajom a haladással... csak az iranya boki a csorom. |
Hozzászólások
Hozzászólások
Volt a vérnyomásom ma reggel. Ébredés után úgy 10 perccel. Leordította a fejem egy ismeretlen nő a telefonban, akiről bár tudom, hogy kicsoda (rokon ismerőse volt szomszédjának a lánya (tényleg)), de még sosem találkoztunk/beszéltünk. Azóta sem tudom hova tenni ezt az egészet. És azt sem tudom eldönteni, hogy dühös vagyok-e, elkeseredett, vagy megbotránkozott. Gondolom ezek mind. A tetejébe még k-ra elegem is van az egészből.
Konklúzió: a jó tett végül elnyeri méltó büntetését. |
Hozzászólások
Írtam ide egy bejegyzést némi elmélkedéssel fűszerezve, viszonylag hosszasan. A sokak által egekig magasztalt Firefox nem így gondolta. Ez van. |
Hozzászólások
Ide kattintva remek betekintés nyerhető az orvosi szleng és a digitális írástudás konvergenciájába.
Gerifix rlz. :D |
Hozzászólások
Talán a családi érintettség, talán az alig látens autóbuzéria, talán az eredetiség és nonkonformitás iránti rajongásom, talán mindhárom, de sosem tudom kimondani az Ikarus nevet kellemes, melengető belső érzések kavarodása nélkül. Az is külön érdekes, hogy milyen dolgok, képek jutnak eszembe, ha az Ikarusra gondolok. A régi 250-esek jellegzetes illata gyermekkorom fehérvári zimankós teleiben, a sebességváltó misztikus BRIIIAN felirata a műszerfalakon, a sosem szűnő rajongás a régi harmonikaajtók mechanizmusa iránt, a légrugós futómű csodálata, vagy éppen az épület, amiben A. dolgozott, a rengeteg különleges számítástechnikai eszközzel, a szobányi Videoton gépek a nagy gépteremben, az űrtechnikát idéző Videoton terminálok, később a Motorola procis szerverek, a 8"-os floppyt használó Mostek gép, az első találkozásom 3.5"-es floppyval a sok 5.25"-ös után. Az élmények a Tallgrass streamer kazettákkal, az első XT, igazi régi IBM-féle CGA monitor a maga jópofa designjával. Meg aztán maguk a járművek, a régi, különc tolócsuklósok (ma meg már ők uralják az utakat), az EAG remekbe szabott buszai, különösképp az E99-DD, a 400-as városi buszok mai napig frissnek tűnő formái.
Az Ikarus valami olyan volt, amiben mi, magyarok, igazán úttörők, élenjárók és trendek előtt haladók voltunk. És sikeresek, itthonról, világszerte. Az Ikarus aztán valami olyan lett, amiben mi magyarok igazán jók vagyunk: a cég privatizáltatott, elébb egy magyar menedzsment korántsem Széles piaci célokkal szúrta hátba a vállalatot, aztán pedig a későbbi francia-spanyol tulajdonosi kör taposta végleg sárba. A versenyképes konkurenciának el kellett pusztulni: kellett a hely a Volvóknak, a Karosáknak, Irizaroknak a K-K-Eur és Orosz piacokon. Nehezen formába-szavakba-érzésekbe önthető dolog markolja a lelkemet, ha erre gondolok. Meg persze azokra, akik mindezen tőkekoncántraló rothasztó folyamatok emberi áldozatai lettek. Talán hülye szentimentalizmus, de végül mégiscsak nomen est omen alapon alakult a sors? Túl közel repültek az igazi nemzetközi siker napjához? Bárhogyis, nagyon úgy fest, hogy az Ikarusok száma már csak fogyni fog. Szerencsés vagyok ugyanakkor, hogy még láthattam működni a vállalatot sikerei tetején, testközelből
IK284 - Alacsonypadlós (760mm) tolócsuklós, 1984-ből.
IK293 - Duplacsuklós óriás: 23m, 229 utas, 1988
A nagyszerű Ikarus-EAG E99-DD
Ikarus-EAG E13 midibusz, micsoda formaterv!
IK55, a hatvanas évekből, a design valódi magasiskolája. Fehérváron gyártották.
És végül egy rövid idézet A-tól, aki még tapasztalhatta az 55-öst:
"Az 55/66-os típusok tényleg nagyszerűek voltak. 1959-63 között, amikor Pusztakovácsiból Marcaliba jártam be, alig vártuk, hogy néha-néha beugrásként egy IK 55-ös jöjjön a szokásos busz helyett. Gyönyörű volt, meg nagyon kényelmes. Lágy rugózása teljesen elfedte a rossz minőségű makadámút egyenetlenségeit. Nagyon régen volt..." |
Hozzászólások
|